Elhagyatva
(Abandon)
Színes amerikai thriller
Rendezte: Stephen Gaghan
Szereplők: Katie Holmes, Benjamin Bratt, Charlie Hunnam, Zooy Deschanel, Gabrielle Union, Gabriel Mann, Tony Goldwyn

Hiába, minden rossz mindig a vizsgaidőszakban történik: ekkor vész el az ember lakáskulcsa, a jegyzetekkel teli táskája, és a magánéleti zűrök is ekkor szoktak leginkább beütni. Pedig Katie (Katie Holmes) igazi eminens tanuló, de a mostani vizsgaidőszak neki is különös megpróbáltatás. Egyrészt, mert záróvizsgák és egy kőkemény munkahelyi felvételi procedúra előtt áll, s a legalkalmatlanabb pillanatban még egy rendőrségi nyomozó, bizonyos Wade Handler (Benjamin Bratt) is beállít hozzá, hogy egykori szerelméről, Embry-ről (Charlie Hunnam) faggassa. A zabolátlan ifjú zeneszerző két éve nyomtalanul eltűnt, emléke pedig máig kísérti a lányt. A furcsa csak az, hogy azóta az övéhez hasonló eltűnésekre is fény derült, őt viszont pont Katie véli látni az egyetem környékén, nyugtalanítóan gyakran. Gyanúsított akad néhány, mint például Harrison (Gabriel Mann), a féltékeny udvarló, aki távolról isteníti Katie-t, vagy az egyetem nőcsábász pszichológusa (Tony Goldwyn). De a nyomozó számára nehézkesen halad a vizsgálat, mivel Handler egyrészt apró kis alkoholproblémával, másrészt pedig Katie iránt frissen fellobbant érzelmeivel küzd. Ahelyett, hogy rendesen dolgozna!

A Traffic Oscar- és Golden Globe-díjas forgatókönyvírója. Stephen Gaghan biztosra ment, és jól bevált elemeket használt fel. Az Elhagyatva dramaturgiai szempontból klasszikus felépítésű lélektani krimi, amelyben apránként jutunk egyre több információ birtokába a főszereplőkkel kapcsolatban, és amikor már azt hisszük, hogy mindent tudunk, egy váratlan fordulat mindent a feje tetejére állít - elvileg. A baj csak az, hogy a rutinos néző számára a klasszikus felépítés elsősorban azt jelenti, hogy előre tudja, hogy mikor, és milyen váratlan meglepetésre számíthat, és kire miért kell gyanakodnia. Van a filmben egy adag Hitchkockból és Polanskiból, de a romantikus filmekből is, és egy csepp a mélylélektani drámából, Hollywood legújabb vesszőparipájából is. Ez utóbbi a legzavaróbb, ugyanis az ígéretesen kezdődő pszichothriller szép lassan átcsúszik egy érzelgős és szájbarágós alapfokú pszichoanalízisbe, amiből kiderül, hogy mindenről Katie papája tehet - beleértve az üvegházhatást és a közel-keleti konfliktust is.

Van néhány problémánk a szereplőkkel is. Katie Holmes aranyos kislány ugyan, és mellékszereplőként szerettük olyan filmekben, mint a Pokoli hétvége, vagy a Nyomás!, de főszereplőnek nem elég karizmatikus, azt pedig végképp nehéz elhinni, hogy mindenki utána döglik. Benjamin Bratt pedig semmi más, mint egy tenyérbe mászó bájgúnár, igaz, a lerobbant, iszákos nyomozó figurája önmagában is éppen eléggé elcsépelt. Felüdülést elsősorban a Katie két csípős nyelvű barátnőjét játszó Zooey Deschanel és Gabrielle Union jelent, de sajnos nem mutatják őket eleget. Összességében elcsépelt elemekből közepes gonddal összerakott darab az átlagosnál alacsonyabb vonzerejű sztárokkal, de ha ilyen pocsék marad az idő, akkor érdemes megnézni.